2011. július 10., vasárnap

Recent remixes and reworks

A couple of remixes/reworks I did recently. Free download and more tunes up on my SoundCloud: http://soundcloud.com/cliponville

James Blake: I never learnt to share  - chillwave/downtempo/experimental 

James-blake3
Portishead_MACHINE_GUN_Cliponville_OrkEstra_remix.mp3 Listen on Posterous
Portishead: Machine Gun - instrumental / downtempo / experimental / psychedelic / cinematic 
Vickers_machine_gun_crew_with_gas_masks
Portishead_The_Rip_Cliponville_OrkEstra_remix.mp3 Listen on Posterous

Portishead: The Rip - same approach as with Machine Gun

White_horse

JAMES_BLAKE_I_NEVER_LEARNT_TO_SHARE_CLIPONVILLE_ORKESTRA_REMIX.mp3 Listen on Posterous

 

2011. június 11., szombat

Új remix / New remix

Korábban már szóba került e blogban a berriloom nevű hazai elektro-post rock duó. Remek zenéjük erősen inspirált, így született ez a remix is.

Earlier I have discussed Hungarian electro-post rock duo berriloom in this blog. Their sounds are truly amazing and full of inspiring moments so I simply felt I had to do this remix.


berriloom: How To Burst A Balloon - Cliponville OrkEstra remix

2011. május 30., hétfő

Cliponville OrkEstra: Worldy (2011)

Mától online a Worldy, a második Cliponville OrkEstra album. Eklektikus looptronica 12 trackben és 39 percben.
Természetesen ingyen letölthető,  innen akár FLAC formátumban is. 

As of today 'Worldy', the 2nd full-length album by Cliponville OrkEstra is available online. The album features 12 tracks in 39 minutes and can be best described as eclectic looptronica. 
FREE download on SoundCloud and in lossless formats at bandcamp.

2011. május 16., hétfő

Dub Fx remix

Csak mostanság fedeztem fel Dub Fx munkásságát és mondhatom leesett az állam. Nem is ragozom ezt tovább, sokan és sok helyen lelkendeztek már erről az ausztrál srácról (nem mellesleg május 21-én Budapesten lép fel a TF udvarban..). Inspirálnak Dub Fx zenéi ezért készítettem egy remixet 'Wandering Love' c. trackjéből. Több átszabás-dolgozás is várható a közeljövőben.

I have only recently discovered Dub Fx and I can say I am stunned. This Aussie guy is simply mindblowing in many ways but this is where I stop the raving as it is not necessary, most of you out there know how amazing Dub Fx is. Anyway, I got in in the inspired mood listeing to his tunes so I remixed one of his tracks which is called 'Wandering Love'. More similar attempts may be expected from me but don't take this as a threat. Ha! 


2011. május 9., hétfő

Most a fülemben / In my player now

EMA: Past Life Martyred Saints (2011)
A borítót látva rögtön előítéleteim lettek: itt egy énekesnő aki a saját monogramját hordja a nyaka körül, jobbkezének feltartott mutató- és középső ujjából árad a fény...mi lesz ebből? A most 22 éves Erika M. Anderson bemutatkozó albumának zenei anyaga azonban eloszlatja a sötét felhőket. A saját magát digitális média-művésznek és gitárpusztítónak aposztrofáló fiatal hölgy hangja és dalai valamiféle (túl) korán szerzett érettségről árulkodnak. Ki tudja, talán az egyetlen,  2007-ben megjelent 'Red State' c. ominózus lemezével kétes hírnevet szerző majd 2010-ben megszűnő Gowns tagjaként kapott egy életre meghatározó impulzusokat...  Akárhogy és akármiért is, a Past Life Martyred Saints mocskos-folkos-lofis-pszichedelikus-nojzos zenéje és EMA sokszínű, a kislányos dalolástól a rekedt, szétcseszett torkú punk énekesnőn át a suttogásig megszólaló hangja így együtt gondoskodnak arról, hogy minimum ígéretesnek nevezzük a művésznőt.

Lelőhely / Find it here

Looking the artwork of 'Past Life Martyred Saints' gave me doubts and worries; young girl with her own initials around her neck, her right hand pointing upwards a-la Jesus Christ projecting light...what could this be anyway? Well, the music on 22-year old Erika M. Anderson's debut chases all the shadows of doubt away. EMA describes herself as a digital media artist and guitar destroyer. She certainly has a taste for raw guitar sounds (and happens to like good ol' vintage Fender Mustangs, Jazzmasters, etc...).  But what really strikes me is her far-too-mature sounding voice. I mean she sounds way out of her age. She sounds experienced, in life, that is. Maybe it's her time with the now defunct Gowns that brings all this out of her, I don't know. 
I also like how EMA plays around with her voice which wanders from girlish singing to the punk-rock singer with a worn-out throat while it has a lot of other different colors and tones in between to offer. Impressive, really. This and her dirty-psychedelic-noise-experimental-folk combo make her debut a lot more that promising. 


EMA itt épp nem pusztítja el a gitárját.../ EMA, this time not destroying her guitar...

2011. május 4., szerda

Ezt is szerettem / Liked this one too

Delicate Steve: Wondervisions (2009 - 2011 reissue) 


A Delicate Steve-et a New Jersey-ből valósi Steve Marion jegyzi. A Stevie Wonder által 1973-ban kiadott 'Innervisions' c. lemezt  - címében és a borító artworkjében legalábbis bizonyosan -  idéző Wondervisions még 2009-ben jelent meg, de David Byrne kiadója (Luaka Bop) mostanság fedezte fel magának, így újra hozzáférhetővé vált, ezúttal talán szélesebb közönség felé is utat találva magának. Nem meglepő, hogy Byrne kiadója boldogan bevállalta a Delicate Steve-et; színes, vidám, játékos, a műfaj határait egészségesen feszegető experimentális-instrumentális-elektro afropop zenét kapunk tőle. Valamiért szeretem újra és újra meghallgatni. Talán mert jó, azért.


Lelőhely / Find it here

Delicate Steve is the moniker for New Jersey-based Steve Marion. 'Wondervisions' was originally released in 2009 but Luaka Bop, David Byrne's world music label decided to rerelease it in 2011. I'm not surprised at this as 'Wondervision' (there are some heavy references here to Stevie Wonder's  '73 album 'Innervisions' , even the artworks have similarities...) has some vibrant, colorful and playful experimental-instrumental-electro afropop to offer. For some reason I like to come back to this album which, to me, has a huge re-listen potential. Maybe because it's a good album. 



2011. április 28., csütörtök

Éjjeli hangfelhőzés / SoundClouding at night

berriloom


Nem mintha nem kéne már aludnom, de ha ilyen jó zenére bukkanok, akkor hallgatni kell. És persze kicsit írni is róla. A berriloom két magyar srác duója. Kicsit experimentális, kicsit ambient, kicsit post rock, kicsit elektronikus. És nagyon jó.

berriloom SoundCloud

Not that I should not have gone to bad a little while ago, but when one stumbles upon great music, then one's gotta listen to it. And write about it some. berriloom are two guys from Hungary. What they do is a little experimental, a little ambient, a little post rock, a little electronic. And very.very good. 

2011. április 27., szerda

Jack The Tripper - new teaser from 'Worldy' up on SoundCloud

Road_movie
Hey All,
'Jack The Tripper' - the 2nd teaser from Cliponville's upcoming 2nd full-length album 'Worldy' is now up on SoundCloud. Now downloads yet, though the whole album will be downloadable free of charge when it's complete, in a few weeks.
http://soundcloud.com/cliponville/jack-the-tripper-premix

For now..

2011. április 20., szerda

Névváltoztatás / New name for my music project

Mától Cliponville néven működik tovább a clipondildo. Jó ideje rágódtam már ezen a dolgon. Annak idején véletlenül jött ez a beteg(es) és ellenérzésekre jócskán okot adó név, aztán a projekten ragadt és máig nem is szakadt le róla. De ma változtattam, hitem szerint nem hiába. A projekt mögött álló személy mindenesetre változatlan, a zene pedig még az eddigieknél is jobb lesz. A Cliponville néven - mely nem is mellesleg egy kis normandiai közösség és falu neve is - már hónapokkal ezelőtt megakadt a szemem. Nem annyira fogja kiverni a biztosítékot, mind - saját meglepetésemre - a clipondildo tette, de pont ezért barátságosabb és piacképesebb. Még mindig nem a mainstream a célom, de a terveimhez kellett ez a változtatás. Ámen.

As of today my music project lives on as Cliponville.
Back in the day when clipondildo came up (just for the record: by accident..) it seemed like an ideal moniker for a fun music project. Then the project turned out to be more serious than I first thought but the name stuck. Until today. The person behind the scenes will remain the same and the musi will get even better. This name, Cliponville stroke my eyes months ago and I've actually been toying with the idea of getting rid of the dildo and moving into Cliponville. Because Cliponville happens to be a small commune and village in Normandy, France. I know that the Cliponville moniker has no any 'scandal-factor', yet it is more marketable, radio-friendly, etc. My target is still not the mainstream music scene, though in order to realize my plans I had to make this decision. Amen.

2011. április 19., kedd

Ma a fülemben / Today in my player

Cat's Eyes: Cat's Eyes (2011)
Kicsit megfoghatatlan hangulatú album ez, de a lehető legjobb értelemben. Annak ellenére (vagy pont azért..) hallgattam meg háromszor is, hogy elsőre nem volt áttörés. Faris Badwan, a The Horrors frontembere és a kanadai multi-instrumentalista / operaénekesnő Rachel Zeffia duójának érett termése a Cat's Eyes. Varázslatos módon ez a lemez nem idézi, hanem kicsit újrateremti a '60-as évek zenéit, leginkább - számomra legalábbis -  Serge Gainsbourg és Nancy Sinatra sötétebb árnyékot vető dalainak világából. Kopírozás nincsen, csak jó dalok tele melankóliával, valami más utáni vágyakozással.  Igazán kellemes meglepetés ez a lemez Badwan-től, aki a Zeffia személyében ideális alkotótársra lelt ehhez a lemezhez. A Horrors remek második albuma után kellett valami ehhez hasonló nagy dobás. Innentől érdekes igazán, hogy vajon mivel rukkol elő legközelebb.

What a pleasant surprise/ Faris Badwan of The Horros teams up with Canadian opera singer and multi instrumentalist Rachel Zeffia and the two of them happen to make this outstanding album. This album kind of recreates some of the '60s and does this in a Serge Gainsbourg and Nancy Sinatra-way and in a darker tone, to some extent. No copy-paste here, 'just' great songs packed with melancholy and longing for something you will probably never get. We've all been waiting for something big from Badwan after awesome 2nd full-length album of The Horrors and with Cat's Eyes he managed to please us. Now I'm wondering what's coming next... 


Lelőhely / Find it here




2011. április 18., hétfő

Ma a fülemben / Today in my player





Panda Bear: Tomboy (2011)
Nálam a legvégén egyetlen kontextus létezik; vagy szeretek egy zenét, vagy nem. A Panda Bear-től egyetlen hangot sem hallottam ezelőtt. Jó eséllyel nem is fogok semmi egyebet hallgatni tőle, mert hájp ide, vagy oda, szerintem ez egy pocsék album.  Rendben van, hogy a pandamaciként is alkotó  Noah Lennox az Animal Collective alapítója, de ettől még a Tomboy nagyon irritál engem. Erről leginkább Lennox tehet, akinek a hangja számomra szinte elviselhetetlen. Ráadásul nem sok mindent csinál vele, hanem nagyjából 11-szer közelíti meg az ugyanazt a témát, mindig ugyanúgy dalolva. A zenei alapok kifejezetten izgalmasan indulnak, aztán belép Lennox és lőttek a varázsnak. Mindegy mi szól alul, mert Lennox reverbekkel éterivé varázsolt kellemetlen orgánuma mindent elront felül, és úgy általában mindenhol. Az egyetlen kivétel talán a Scherezade c. opusz, amibe véletlenül pontosan illik Lennox gyakran feminin szintekre lépő vokálja. A másik kedvenc részem erről az albumról a 'Drone' c. szerzemény utolsó kb. 1 perce, melyben egy drone szól csak, Lennox sehol. Ez kifejezetten jó. Egyébként meg nem jó.

In the end, there is only one single context for me: I either like an album or I don't. As for 'Tomboy', I absolutely don't like it. Actually I'm close to loathing it. I don't care about Noah Lennox being Animal Collective's driving force or what. The music he brings on Tomboy is utterly annoying and irritating. To my ears, it is, without doubt. I guess it's his voice. I can't bear it. His beats and tunes happen to be really good (most of the time..) but as soon as his voice comes in the spell is broken and gone for good. The only exception is maybe 'Scherezade' where Lennox's often feminin-sounding vocals perfectly fit. But my favourite part on this album is the last 1 minute or so of the track called 'Drone' ; it's a drone synth, no Lennox. Elevating, really. Otherwise Tomboy sucks, big time. 

2011. április 14., csütörtök

Most a fülemben / In my player now

Crystal Stilts: In Love With Oblivion (2011)
Emlékszik valaki a Gallon Drunk-ra? Lehet őket elfelejteni? Nekem mindenesetre az új Crystal Stilts album nyitó trackjének felcsendülésekor a tomboló sikert elkerülő, mégis 23 éve létező londoni csapat jutott eszembe. Meg ezek jutottak még eszembe: Beach Boys szteroidokkal, Galaxie 500 több torzítóval és felgyorsítva, Joy Division jókedvűen, Interpol szomorkodó hangulat nélkül, '60-as évek leporolva. Biztos az én hibám, de én nem azért szeretem a brooklyniakat, mert új és izgalmas zenét csinálnak, ilyesmiről szerintem a Crystal Stilts esetében nem beszélhetünk. Nem, nem. Én azért szeretem őket, mert jó hallgatni ezt a sokféle forrásból táplálkozó garage/surf/noise/swamp pop bandát. Pont.

Gallon Drunk. Does this name ring any bell? Is it possible to forget this band? Anyway, right upon hearing the first tunes of 'In love With Oblivion', the fresh full-lenght release by Crystal Stilts, it was Gallon Drunk that came to my mind. What also came to mind: Beach Boys on steroids, Galaxie 500 with more feedback and faster tempo, cheerful Joy Division, Interpol minus depression, sweet '60s dusted. It's probably my vice but I can't love the Crystal Stilts for their novel sound or ideas because I don't hear any in what they do. I simply love them for their garage/surf/noise/swamp pop is pretty darn good. Period. 


Lelőhely / Find it here


2011. április 13., szerda

Most a fülemben / In my player now

Connan Mockasin: Forever Dolphin Love (2011)

Az új zélandi Connan Hosford egykori zenekara, a Connan and the Mockasins nevéből kreálta saját magának a Connan Mockasin monikert és tavaly már ebben az inkarnációban adta ki 'Please turn me into the snat' című albumát (mely az összes Connan művel együtt már a negyedik nagylemez) és teljesen megérdemelten lett a független zenei kritikusok kedvence. A 'Forever Dolphin Love' tartalmazza a Please turn me... teljes anyagát + 7 koncertfelvételt, tehát vadiúj számokkal egyelőre nem rukkol elő a fura, de megkapó pszichedelikus/experimentális/lo-fi popot készítő, eléggé lányos hangon énekelgető - egyébként képzett jazz zenész - fiatalember. Nem az a tétlen típus egyébként, dolgozott együtt többek között Norman Cook-kal is a BPA album egyik trackjén. Ha létezik minden ízében szerethető, bájos, kicsit nem evilági pszichedélia, akkor ez az. Lehet hátradőlni és képzeletben a delfinek hátán utazni. Ezt elvileg úgyis mindannyiunknak ki kell próbálnia mielőtt meghalunk, úgyhogy hajrá! 


Connan Mockasin, alias Connan Hosford comes from New Zealand where he used to front his band named Connan And The Mockasins. In 2006 the band relocated to London and at some point they transformed into Connan Mockasin, which is now more like Hosford's solo project with a great band behind him. Hosford himself is a well trained jazz guitarist so no one in this story is in lack of musical skills. 'Forever Dolphin Love' is practically the enhanced reissue of last year's brilliant 'Please Turn Me Into The Snat' + 7 bonus live tracks.  Hosford creates his music in his own world, yet at some points it sounds as if this world was on another planet. Maybe it's Hosford's girlish vocals, maybe it's the atmosphere he brings on with his tunes, I don't know, but sometimes his music, in a very good way, is way out of this world. And I like this a lot. Connan Mockasin's psychedelic / experimental / lo-fi pop tracks are probably some of the weirdest and definitely the cutest of the genre, while they never stop being accessible and loveable. So it's time to sit back and imagine you're riding on a dolphin's back. Anyway, this is one of the things we all should try before we die, so let's do it !  


Ma reggel a hetesen / This morning on nr. 7

Braids: Native Speaker (2011)
A kanadai, egészen pontosan Calgary-i kvartett debütáló albuma szólt ma füleimben miközben munkába  zötyögtem a hetesen.  A kísérletezőbb dreampop és az ambient házatáján hallhatóan otthonosan mozgó Braids inkább az ambientes oldalon tölt több időt. A 'Native Speaker' dalai a hangjából sokat, időnként szerintem túl sokat is kihozni képes Raphaelle Standell-Preston vokáljait ágyazzák be kellemes, sokrétegű, úszkálós elektro-akusztikus textúrákba. Az első 3 track még a dreampophoz áll közelebb, aztán dominálni kezd az ambient. Remek zenei ötletek jellemzik ezt a lemezt, némelyik dal azonban kicsit hosszúra sikeredett, de lehet, hogy nem is hosszúak, csak talán sok bennük az üresjárat, illetve hiányzik belőlük az a megfogható konkrét vonal, ami ennyi ideig (7-8 perc) életben tartaná őket. Raphaelle - főleg az album második felében - igencsak kiereszti a hangját, előadásmódja olykor kifejezetten emlékeztet Nika Roza Danilováéra (alias Zola Jesus), ami lehetne jó hír is, de a Braids zenéjéhez szerintem túl sok. Ígéretes, de még bőven útkereső album ez. Ha nem nyúlnak mellé a srácok, egészen messzire jutnak majd.

Lelőhely / Find it here

Riding to work this morning I had 'Native Speaker', the debut album by Calgary-based quartet the Braids playing in my ears. The, to some extent, experimental dreampop tracks spend more time in the ambient realm than in the beat-centered electronic world but the outcome is definitely promising. The tracks feature heavily layered textures built around Raphaelle Standell-Preston's powerful yet aetheric vocals. Raphaelle's voice is truly great and she handles it pretty well, tough sometimes she tends to be a little too much for this music. At some point point her performance reminded me of Nika Roza Danilova (a.k.a. Zola Jesus) and this could be a compliment, but it does not really fit in the music on 'Native Speaker'. As far as I can hear, the Braids have yet to find their own signature sound and need a little more time to hone their songwriting, but like I said, they are definitely worth the attention. They can be awesome one or two albums later. 





2011. április 12., kedd

Most a fülemben / In my player now

Psychologist: Waves of OK - EP (2011)
Ezt a rövidke albumot hallgatva akaratlanul felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a Psychologist néven alkotó Iain Woods a gyógyító, vagy ő maga az, aki terápiára szorul. Különleges és egyéni utakon járó zenéjében sok minden találkozik, ezért meg sem kísérlem az elektronikus, experimentális, dark ambient, chillout, post-rock, stb. stílusjegyeket felvonultató minilemezt kategorizálni. Woods - sokszor remekül egymásra rétegzett - fájdalommal teli hangja mintha segítségért kiáltana. A 'Waves of OK' bő negyedórája úgy nagyszerű, ahogy van, mégis muszáj kiemelnem az EP-t nyitó instrumentális 'Together Clinging' c. darabot, mely egyszerre hátborzongató és gyönyörű, illetve a záró 'Song to the Siren' c. feldolgozást, melyet eredileg a Cocteau Twins által ismertté vált, csodás hangú Elizabeth Fraser énekelt az egyik This Mortal Coil albumon, úgy 25 évvel ezelőtt. Woods nem énekli jobban, mert Fraser-t nem kell  és nem is lehet lepipálni. Viszont  maga módján ugyanolyan zseniális az ő előadásában is ez a fájdalmasan szép dal. Ezt külön köszönöm neki. Remek album, megy a 'Best of 2011' csoportba.

Lelőhely / Find it here

While listening to this short and brilliant EP, I asked myself whether it's Iain Woods offering therapy or is it him in need of help. I'm having thoughts like this because of the sorrow and pain Woods' unique voice tends to project. Woods has been around as the Psychologist for a good while creating tracks in several genres but with 'Waves of OK' he is giving us something truly special and music he's never really  done before. For me it would be impossible to put his most recent work in any category as there are traces of ambient, post-rock, experimental, chill-out, just to name a few. All this on a 15+ minute long album. Still, the end result is nothing short of extraordinary. Like I said a few lines ago, this album, to my ears at least, is primarily singing about sorrow and Woods sounds to be perfect in this. The five atmospheric tracks on 'Waves of OK'  are equally great, yet my favorites are the opener 'Together Clinging', a hauntingly beautiful instrumental, and the closing 'Song to the Siren, the cover of a This Mortal Coil song from like 25 years ago. The original version was sung by former Cocteau Twins-fame Elizabeth Fraser and she did it wonderfully. Woods does not try to beat Fraser to it yet his performance, in his own special way, is as perfect as that of Fraser. Thanks to Mr Woods for this. What a great EP ! Goes straight on to my 'Best of 2011' collection. 

2011. április 11., hétfő

Most a fülemben / In my player now

Clams Casino: Instrumental Mixtape (2011)
Végre egy újabb zenei stílus, aminek megtanulhatom a nevét: 'based'.  Az elnevezés Lil B (alias Brandon McCartney), kalforniai rapper találmánya. A lexikonokban nem található bőséges magyarázat a zsánerről, de jónéhány blogban vesézgetik a témát. Annyi kiderül, hogy ennek a dolognak Lil B a királya és leginkább valamiféle ösztönös, bevállalós-bevallós- előjövős rap/hip-hop zenét akar jelenteni . Meg aztán ez elvileg egy olyan új, rapper körökben használatos szó, mely a melegkultúra iránti nagyobb nyitottságot, illetve szimpátiát hivatott kifejezni. Bármi is legyen az igazság, bármilyen is legyen a Clams Casino mögött álló 23 éves Mike Volpe nemi identitása, jó zenéket varrt össze a magánkiadásban megjelentetett  Instrumental Mixtape-en. Ha nem rágták volna a számba, hogy ez 'based music', akkor azt írtam volna ide, hogy ezek jó kis hip-hop alapú, witch house/drag hatásokban és mindenféle hangmintákban bővelkedő sötét, többnyire mocskos hangzású zenék. Egyebek mellett Björk és Adele hangját is bedolgozta trackjeibe Volpe, melyekre semmiképpen nem húzható rá egy átlagos hip-hop címke. Mindenesetre én megnyomtam a Lájk gombot.

Another music genre that I learned about today: 'based music'. After a little reading here and there one can find that this genre was invented by Berkeley, Calfornia-based (oops, 'based' again...)  rapper Lil B (born Brandon McCartney) and that it is supposed to mean some unconscious, brave, instinctive 'coming-out' type of rap/hip-hop music . Apparently 'based music' may be associated with gay hip-hop producers, at least that's what I was able to find up on the web. Whatever the truth is, 23-year old Mike Volpe who is behind Clams Casino is rolling out some fine tunes on his Instrumental Mixtape. Too bad we're told this is 'based music' because if I was to say what Clams Casino is, I'd say it's dark and, most of the time, real dirty hip-hop with some witch house / drag vibe to it that uses loads of cool samples from several sources. Among others we can hear the voices of Bjoerk and Adele. Nice reworks and retouches. Pretty atmospheric stuff and that's what I care about, not Volpe's sexual identity. All in all, I hit the 'Like' button.


Lelőhely / Find it here

Mike Volpe, also known as Clams Casino - his works sound tasty.
Clams Casino a.k.a. Clams Casino - and this one LOOKS tasty! :)
 

2011. április 7., csütörtök

clipondildo live

'First in Love, Then in Peril' - részlet az Április 3-án  az A38-on adott rövidke live set-ből. Ez a track a Worldy című albumon lesz rajta, ami május végén jelenik meg online. A helyszínen brutálisan jól szólaltunk meg, itt a mix kevésbé ütős, de azért átjön belőle valami. A doboknál Gábor Andor barátom.

First in Love, Then in Peril - excerpt from the April 3 live set @ A38. The sound at the venue was HUGE, here the mix is less impressive but has a little kraft left  in it.  The drums are handled by my friend Andor Gabor. This track will be featured on 'Worldy', clipondildo's 2nd full-length album, going online as a free release in late May.     


Hallásvizsgálat / Welcome to audiology

Cyclo: id (2011)
Aki még nem találkozott kizárólag elektronikus zajokból kreált, de (helyenként) mégis ritmikus zenei alkotással, ne keressen tovább. Az NDK-s születésű Carsten Nicolai és a Párizsban alkotó japán Ryoji Ikeda összedugta a fejét, illetve inkább elektro-kütyüjeiket és Cyclo név alatt elkészítették az id című albumot. Az anyag befogadása közben kifejezetten  hallásvizsgálaton éreztem magamat a jobbról és balról változatos formában és frekvenciákon érkező, a füleimet igencsak megkínzó szinuszhullámos hangok, sípolások, csippanások miatt. Az első hallásra véletlenszerűen egymásra dobált elektronikus zajok sokszor között ütemekké állnak össze, de ne aggódjunk, a két audiovizuális művész nem poplemezt csinált. Hardcore kísérleti munka ez, csakis haladóknak.

Have you ever come upon a record composed entirely of electronic noises, glitches, sine waves and beeps? Well, look no further, this is it.  Audiovisual artists Carsten Nicolai (born in East Germany, he's better known by his works as Alva Noto) and Ryoji Ikeda (comes from Japan, lives in Paris) have just released their mutual effort under the Cyclo moniker. Listening to these, to some extent, ear-killing tracks was not easy and most of the time I felt like I was undergoing some audiology test. It's the pure glitch-beats that made me remember time to time that I was actually listening to a music album. Which does not happen to be your everyday pop number. This, ladies and gentlemen, is hardcore experimentalism on a highly advanced level. Handle with care. 


Lelőhely / Find it here







Most a fülemben / In my player now

College: Northern Council (2011)
Ismét francia import, a termék ezúttal is minőségi. A College a harmincas éveinek elején járó, Nantes-ból induló de már jóideje Párizsban alkotó David Greiller projektje. A frissen megjelent 'Northern Council' jó példa arra, hogy kizárólag szintetikus szekvenciákkal is lehet nagyon szerethető zenéket készíteni anélkül, hogy a hallgató füle elfáradna, vagy esetleg unalmában elaludna. Puritán, tiszta elektronika. Trés bien!

French import and premium product, again. College is the moniker of the thirty-something old David Grellier. Born in Nantes, the young Parisian has been creating some pretty good tunes for well over a decade now. 'Northern Councile', his fresh full-length album is a great example of how pure synthetic sequences can be presented in a highly loveable way. This music won't be hard on one's ears, neither it will make you fall asleep. Merci David, trés bien ! 


Lelőhely / Find it here





2011. április 6., szerda

Most a fülemben / In my player now

We Are Enfant Terrible: Explicit Pictures (2011)
Ezek a francia fiatalok nagyon tudnak valamit. 8-bites elektropop tömény Nintendo hangulattal, szépíteni nem érdemes, nem is kell. Ez az album egy energiabomba, üresjáratok nélkül. A lille-ből valósi Clo(tilde) Floret, Thomas Fourny és Cyril Debarge triója nem óhajt franciázni: angol nyelvű dalaik könnyedén hódítanak az USA-ban is, ottani turnéjuk épp most fejeződött be, jelenleg az öreg kontinensen adnak kraftos koncerteket, sajnos hozzánk ezúttal sem jönnek...ami azt illeti 2008-as debütjük óta egyetlen koncertszervezőnek sem sikerült őket elhoznia, pedig jártak a környéken. Kár, mert nagyon jók.

These young folks from France gotta know something. Their pure 8-bit electropop is packed with energy. 'Explicit Pictures' is their debut and a pretty good one. No boring moments, just krafty songs with a cool Nintendo vibe to them. Lille-based Clotilde Floret, Thomas Fourny and Cyril Debarge are not your typical ambassadors of French pop music. What they do is highly international, trendy and capable of crossing oceans. Their USA tour is just over and these days they are having fun at several European venues. Too bad that non of these is in Budapest because I like this trio a lot.   


Lelőhely / Find it here

2011. április 5., kedd

Most a fülemben / In my player now

Bohren Und Der Club Of Gore: Beileid (2011)
A  BUDCOG idestova 20 éve készíti sajátos hangulatú, az avantgard jazz és a (dark) ambient határait magabiztosan oda-vissza átlépő albumait. A 'Beileid' a német kollektíva hetedik sorlemeze, mely három igen hosszú ( 7 - 14 perc játékidejű)  kompozíciót tartalmaz. Olyan zenék ezek, mintha a Swans '95-'97 tájékán készült súlyos, de az ambienttel a maga módján kacérkodó és nem mellesleg maratoni hosszúságú szerzeményeit kísérletező jazz-zel oltották volna be.  Mindezzel együtt kifejezetten élvezetes és hallgatható, sőt többszörösen újrahallgatható albumot rakott le az asztalra a főleg kopasz urakból álló német kvartett. Vielen dank !

BUDCOG have been around for nearly 20 years with their idiosyncratic music that finds no difficulty in crossing borders between avantgarde jazz and (dark) ambient. 'Beileid', their 7th full-length album has 3 lengthy tracks (7 - 14 mins.) to offer.  To my ears they sound like '95-'97 -era Swans injected with a few doses of experimental jazz.  All that resulted in a highly enjoyable BUDCOG album that happens to have a strong re-listen potential. These serious-looking (and mostly bald)  four German gentlemen created some truly amazing music, again. Vielen dank ! :)


Lelőhely / Find it here










Most a fülemben / In my player now

The Weeknd: House of Balloons (2011)
Íme kérem egy sok tekintetben remek debüt album, mely mögött nem áll semmilyen kiadó, mégis pár hét alatt sikerült a független zenéket hájpoló közönséggel megszerettetnie magát. Van benne egy kicsinyke witch house, sokkal több kicsavart RnB, sampling, looping, töredezett ütemek, hallucinogén hangulat. A torontói projekt vokáljait Abel Tesfaye követi el, nem is rosszul. A zenékért Doc McKinney és Illangelo felelnek. Ki tudja hogyan és miért, de működik. Az album jelenleg is ingyen tölhető le a a The Weeknd weboldaláról. Le is kell tölteni, izibe.


What we have here is a pretty darn good debut album by the Toronto-based The Weeknd. 'House Of Balloons' was self-released, no label is involved. Nonetheless, the trio is already in the underground music news, even Pitchfork reviewed the album and gave a really high mark and awarded it the 'best new music' title. Not because Pitchfork tells us, but in its own right this album is truly great.  To my ears it has a little witch house/drag vibe to it but primarily this some seriously twisted RnB with cool samples and loops. Abel Tesfaye's vocals perfectly fit in the murky world of The Weeknd while Doc McKinney and Illangelo are in charge of the music and sound. 'House Of Ballons' is available as FREE download from the band's website . Click and download it, great stuff. 







2011. április 3., vasárnap

Debüt / My first-ever live act

 clipondildo: először élőben 



















Az A38 által szervezett Talentométer tehetségkutató alkalmából - melyre még januárban neveztem be lesz, ami lesz alapon - ma sort került az első clipondildo live-set -re. Óriási pluszként ott volt mellettem a színpadon Andor barátom, aki dobbal és ütőhangszerekkel vastagította tekintélyesen a ritmusszekciót. Remekül sikerült ez a röpke 20 perc, Andor nélkül nem lehetett volna ilyen jó, bár azért nem fikázom a zenémet, hiszen Andor pont azért szállt be ebbe a - per pillanat még - nem fizetős buliba, mert tetszik neki ami alkotok. 
Érdekes volt a - magam részéről - sok évnyi dobolós koncertek után elektronikus zenei kontextusban egy notebook-kal és egy midi kontrollerel színpadra lépni. Bitang jól szólaltunk meg, erős volt a végeredmény.  Négy alkalommal tudtunk próbálni, az összes beválasztott tracket újra kellett építeni az élő verziókhoz. Megérte, májusban megyünk a középdöntőbe. Külön jól esett, hogy a zsűríben elnöklő Dj Palotainak kifejezetten tetszett amit csináltunk. A többi fellépő legtöbbje bejött nekem, de leginkább a monoscope nevű egyszemélyes projekt, aki ugyan nem jutott tovább, de a helyi szervezőknek is tetszett annyira, hogy fellépési lehetőséget ajánljanak neki. Nagyon helyes. Vele még fogok valami közös zenélést csapni, mert jó a zenéje és szimpatikus a srác is.  Májusban középdöntő, de nem merül ki ebben az élő zenélés, még legalább 5-10 live set -et tervezek idénre. 

Today with my electronic-experimental (these days I like to call it looptronica) music project named 
clipondildo had the first-ever live act.  The A38 team (note to anyone who's planning to come to Budapest and likes good music: make sure you pay  A38 a visit, it's one of the best live music venues in Europe..and it's actually a boat on river Danube..cool! )  announced a talent search in January that I entered on a "don't care what happens" basis. Then I was selected  for the first round of semi-finals and today it happened: we went on stage and had a hell of a good time. We, because my friend Andor who happens to be a pro-drummer and percussionist told me after Eiga was released that he liked my music a lot and would love to join me in live-sets.  Today we had 20 minutes to show the jury what we are capable of but everything went very well. The sound was huge and strong.  The set worked out great and the folks, including the jury loved it. Without Andor this could not have happened the way it have so I'm ever grateful to him for putting his efforts and uber-cool grooves in taking my tunes further. Further, that is. May 8 is the next level as we made it to the 2nd round of semi finals. And we don't stop here. I'm planning to have 5-10 more live acts this year. 
I liked most of the other contenders today, especially a one-man project called monoscope. This guy is making some really cool and promising music. He didn't make it to the 2nd round but some guys at the boat liked his music enough to ask him to play on A38 in the near future. Right on, he's good and cool. I will be doing a co-lab with him, that's a fact.  



2011. április 1., péntek

Most a fülemben / In my player now

Ra Calium: Walkabout (2010)

Álmodozó, melankólikus, úszkálós, reverbes, lassú tempójú elektro-dreampop, mely kicsit kacérkodik az loop/sample alapú experimentális zsánerekkel is. Olykor Brendan Perry jut eszembe, de ez azért nem Dead Can Dance, de a Ra Calium-ot jegyző Anthony Engelhardt nem is akar az lenni.  Nem különösebben felkavaró, mégis kellemes hallgatnivaló. Borongós napokhoz passzol.

Dreamy, melancholic electro-dreampop with loads of reverb. One can spot traces of loop/sample-based experimentalism on Ra Calium's (a.k.a. Anthony Engelhardt  2010 EP  At points Brendan Perry comes to mind, but this is not Dead Can Dance and it doesn't want to be. Maybe it's Engelhardts vocals.. Anyway, not an overly exciting album, still good enough for overcast days like today. 


Lelőhely / Find it here








2011. március 31., csütörtök

Zoli ajánlotta / Recommended by Zoli

The Slew: 100 % (2009)
Nem friss megjelenés, de a The Slew-tól ennél újabb anyag (sőt, semmilyen más anyag...) per pillanat nem férhető hozzá. Korábban soha nem hallottam róluk, de Zoli barátom felhívta rájuk a figyelmemet, áldott legyen ezért a neve. Eszelősen jó album ez, pszichedelikus-experimentális bluestronica, rengeteg bakelit szkreccsel. Kifacsart, lenyelt, visszaköpött és felettébb mocskos blues ez. Az elkövetők csapata eléggé nemzetközi, eredetileg a kanadai Kid Koala és az amerikai DJ Dynomite filmzenei projekjeként indult, aztán a film sosem készült el, viszont csatlakozott hozzájuk a Wolfmother nevű egykori ausztrál rockzenekar két tagja, Chriss Ross + Myles Heskett és megszületett a The Slew. Reménykedem, hogy nem csak egyszeri csodát kaptunk tőlük, hanem valahol éppen dolgoznak a következő lemezen.


Lelőhely / Find it here

I have never heard of The Slew until my friend Zoli told me about them. '100 %'  is not a fresh release but so far this is the only album that the band rolled out. Zoli, be blessed forever ! What an insanely phenomenal  album this is. Experimental - psychedelic bluestronica with loads of genuine vinyl scratch. Not your average blues/rock album. This is some twisted, swallowed, digested then thrown-up blues. The Slew's multinational crew (Canadian DJ Kid Koala, USA DJ Dynomite and Australian rock musicians Chris Ross and Myles Heskett of the late band Wolfmother) did a really great job and we can only hope that '100 %' was not their first and last album. I'd like to think the guys are secretly working on their next big thing.





2011. március 30., szerda

Most a fülemben / In my player now

Scientists Of Sound: Wealth and Hellness EP (2011)

A underground elektro körökben energiától duzzadó koncertjeiről elhíresült kanadai SOS duó  legfrissebb EP-je nem okoz csalódást.
Valamiféle egyedi hard rock trance/techno/elektro ez, ami még így stúdió verzióban is sűrű, ütős anyag. Élőben állat lehet.  A potmétereket Aaron Collier tekergeti serényen, a gitárt pedig Craig Mercer vadítja loop pedáljaival és sok-sok effektjével.  Mindezt a srácok a koncertek során gyakorta nyúlnak öltözve követik el. Tényleg állat. :)

The latest release by the Halifax duo won't let you down. 'Wealth and Hellness' is giving us 6 great SOS tracks that I can best describe as some special trance/techno with a twisted hard rock feel to it. Aaron Collier is responsible for the tweaked electronic sounds, beats and bass lines, while Craig Mercer (also of The Jimmy Swift Band) is going berserk with his looped and treated guitar riffs. Pretty wild stuff. The guys like to dress as bunnies for their live sets which are said to be totally crazy. I hope I can catch them around some day.


Lelőhely / Find it here