Ma reggel a hetesen / This morning on nr. 7

Human League: Credo (2011)

10 év után új albummal rukkolt elő a new wave egyik nagy túlélője. Philip Oakey korához képest jól néz ki, táncoslánykái is egész jó formában vannak, a Credo viszont egy vicc. 11 ötlettelen track, a szövegek kimerítik a közhelyparádé fogalmát. Jobb lett volna, ha a Human League a saját örökségéből építkezik, ehelyett azonban megkísérelték a tehetséges fiatal zenekarok által divatba hozott '80s revival-t meglovagolni és csúfosan elbuktak. Egy valami azonban nem változott: Philip Oakey hangja még mindig könnyen felismerhető és kellemetlen.

 After ten years Philip Oakey and his babes are giving us a new Human League album. Well, to make this really short, Credo is a joke. A bad one. 11 tracks totally lacking any original ideas, the lyrics are packed with clichés and stock phrases. As far as I can hear, what Human League intended to do was capitalize on the '80s synthpop revival brought on by talented young bands (think La Roux and co..). The problem is that Credo fails, big time. Maybe Oakey should have redefined his own heritage by making true hits like Don't you want me baby was 30 years ago. Anyway, one thing is still the same: Oakey's voice. It's still as unpleasant and weak as it used to be. The only HL-signature item that remained. 

Oakey with his babes who are not underage anymore...though still don't know how to sing...